(2019)
In some aspects, we’re all protagonists of birth. We come to this world by birth, we can give birth or -as a matter of fact - we can choose not to do so. Childbirth is a naturally inborn gift of most women. Theoretically it is a democratically decided possibility. However, real life is much more complex. We do not come to the world by our own will. Birth is dominated by unique principles different from the standard that otherwise are supposed to rule human life.A confinement may be a traumatic, lonely or painful event as well as a cathartic, overwhelming, experience.
The participants of this video can be observed in a “casting situation “quasi manifesting the absurd standards of all the requirements expected of a female (body) capable of labour.
As a juxtaposition on a separate screen we’re suggesting another point of view which could be interpreted as a metaphor of the experience of birth itself. A comprehensive narration of individual stories -excerpts cut from different interviews made with women becoming mothers just recently- gives you the feeling of authenticity. By these narratives the labour is retrieved from the field of abstraction to the much as it is extraordinary but lifelike situation which is experienced by many women throughout the whole world.
Valamely aspektusát mindannyian átéltük a születésnek. Megszületünk, szülünk vagy épp úgy döntünk, hogy nem szülünk. A szülés elvileg egy demokratikus döntéseken alapuló, a legtöbb nőnek természeténél fogva adott lehetősége. Természetesen a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Ha mégis úgy döntünk, hogy szülünk, akkor valaki akaratán kívül megszületik. A születést egyedi és másfajta törvények uralják, mint az emberi természetet szabályozni kívánó normarendszerek. A születés lehet traumatikus, magányos, fájdalmas mint ahogy katartikus, megismételhetetlen elemi érzés is.
A nők testével szemben támasztott elvárások, és a szüléshez való képességük abszurd mércéjeként egy casting szituációban láthatjuk szereplőinket, ahol "eldől" valójában ki alkalmas arra, hogy életet adhasson.
Ellenpontként a szülésre, a születés élménye is feldolgozásra kerül, ami hétköznapi cselekmények formájában jelenik meg, inkább asszociációként, hiszen erről a fajta élményről nincsenek beszámolóink első kézből. Mindezt átfogja a narráció, melyben a megélt helyzetek valósággá válnak, hitelesítve és az absztrakcióból visszaemelve a szülést egy kivételes, mégis oly sok nő által megélt valós helyzetbe.