(2017)
My project focuses on a Central Asian countries: Kazakhstan. During the three months I spent in the countries, I strove to examine their social and cultural structures and establishments.
Kazakhstan is rather different from the other Post-Soviet states both in terms of their geographical location and history. Although it belongs to Asia, it still tries to establish a Westernized value system. In the past one hundred years, it has changed between three writing systems (Arabic, Latin, Cyrillic); the Kazakhs were a minority in their own homeland; they have survived famine, colonization, natural disasters; and, among all these, we are talking about a region that develops at an incredible pace. The country is rich in oil and natural resources, but due to the lack of suitable intellectual and economic capital, presently their markets are dominated by foreign investors. The change of regime having taken place in 1991, democracy is still ostensible: paranoia, the old habits, corruption, intimidation, and distrust are still palpable. Yet, there is a form of nationalism proliferating here, which is typical of the Post-Soviet states searching for their identities.
My objective was not to create a travel journal. Besides taking photographs and videos, I also conducted research, where I collected the tools of exercising power and the manifestations thereof. The items included objects, found photo archives, or a series of postcards.
In my installation, I present fragments of the untouched landscape of the Kazakh Steppe, the areas affected by nuclear contamination, and of state awards. Visitors can see a page from a primary school workbook, and an image highlighted from a Kazakh family archive. I found these to be important because in the workbook the horizontal lines are supplemented by vertical lines that indicate how much the letters have to be slanted, which is a visual characteristic of the writing, and not a predetermined item. In addition, the three girls point to the changes in writing in the past 100 years. Until 1929 they used Arabic letters, which they replaced by Latin writing between 1929 and 1940 when they finally turned to Cyrillic writing.
I also created the object that could symbolize the last generation growing up in the Kazakh Soviet Socialist Republic: most of the older people in this region have gold crowns on their teeth because during communism this was a way for them to preserve their wealth before being condemned to be a Kulak and having all of their possessions confiscated.
Projektemben egy közép-ázsiai országot vizsgálok, Kazahsztánt. A kint töltött három hónap alatt az ország társadalmi és kulturális berendezkedésének tanulmányozása volt a célom.
Kazahsztán földrajzi fekvését és múltját tekintve is meglehetősen különbözik más posztszovjet országoktól. Ugyan Ázsiához tartozik, mégis nyugati értékrendet próbál meg képviselni. A kazahok az elmúlt száz évben háromszor váltottak írásmódot (arab, latin, cirill), voltak kisebbségben a hazájukban, éhínséget, betelepítést, természeti katasztrófákat túlélve, mégis egy hihetetlen tempóban fejlődő régióról beszélhetünk. Olajban és ásványi kincsekben gazdag ország, ám megfelelő szellemi és gazdasági tőke hiányában egyelőre a külföldi befektetők uralják a piacot. Az 1991-es rendszerváltozást követően a demokrácia még mindig csak látszólagos, a paranoia, a régi berögződések, a korrupció, a megfélemlítés, a bizalmatlanság folyamatosan érzékelhető. Mégis, a nacionalizmusnak egy olyan formája jelentkezik itt, amely jellemzően a posztszovjet országokban jelentkező identitáskereséshez kapcsolható.
Célom nem egy útinapló elkészítése volt. Fotográfiák és videók mellett egy kutatást is végeztem, ahol a hatalomgyakorlás eszközeit vagy épp azok megnyilvánulásait gyűjtöttem, legyen ez objekt, talált fotóarchívum vagy képeslapsorozat.
Installációmban töredékeket mutatok be a kazah sztyeppe érintetlen tájairól és nukleárisan szennyezett területekről, állami kitüntetésekről. Egy általános iskolai füzetlappal és egy kazah családi archívumból kiemelt képpel is találkozhatunk. Ezeket azért tartottam fontosnak, mert a füzetben, a vízszintes vonalak mellett, a függőleges vonalak jelzik, mennyire kell dönteni a betűket írás közben, amely az íráskép egy karakterisztikája, nem pedig előre meghatározott tétel. Továbbá a három lány utal az elmúlt száz évben végbemenő írásmód-változásokra. 1929-ig arab írásmódot használtak, majd 1929 és 1940 között latin betűkre, 1940 után pedig cirillre váltottak.
Elkészítettem azt a tárgyat, amely szimbolikusan az utolsó Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban felnőtt generációnak a jelképe is lehetne: ebben a régióban az idősebb emberek nagy többségének arany korona borítja a fogait, mert a kommunizmus alatt így próbálták a vagyonukat kimenekíteni, mielőtt kulákoknak nyilvánították őket és elkobozták volna mindenüket.
Robert Capa Contemporary Photography Center Budapest, 13.02.2018 – 05.03.2018
© all rights reserved