(ongoing)
Jan Assmann believes that the subjects of the memory are related to a specific space, time and group, and it is also characterized by reconstructivity. This means that it is never the past that is preserved in the memory, but what the given society considers to be worthwhile, and how it is also transformed by the individuals and society as a whole. This, of course, has its impact on the future: it does not only reconstruct the past, but also organizes the future. Thus, it is capable of preserving something of the chaos of the relevant present for the future. The places of remembrance are not in our mind, but they are objectified, with rituals associated with them. And the subject of the memory changes with every generation. The parts of the past we cannot experience any more become a “pure past purged from experience.
Jan Assmann szerint az emlékezet tárgyai konkrét térhez, időhöz és csoporthoz köthetőek, jellemző ismérve még a rekonstruktivitás. Ez azt jelenti, hogy az emlékezetben sohasem a múlt őrződik meg, hanem az, amit egy adott társadalom értékesnek tart belőle, illetve ahogy azt az egyén és a társadalom átalakítja. Ezzel természetesen a jövőt is befolyásolja: nem csak rekonstruálja a múltat, a jövőt is megszervezi. Képes tehát a mindig aktuális jelen zűrzavarától valamit a jövő számára megőrizni. Az emlékezet helyei nem a fejünkben vannak, hanem tárgyiasulnak, rítusok kapcsolódnak hozzá. Az emlékezés tárgya pedig minden nemzedékváltással együtt változik. Abból, amit mi már nem tapasztalhatunk meg a múltból, „egy tiszta, önmagát a megtapasztalás alól kivonó múlt lesz.”
Back to Top